Nagyon szeretem Carl Orff Carmina Burana c. művét. 1997-ben egy évfolyamtársamnak köszönhetően lehetőségem volt csatlakozni ahhoz a kórushoz, amely a zeneművet a Margitszigeti Szabadtéri Színpadon adta elő. A szöveget helyenként már elfelejtettem, de a dallam a mai napig megvan a fejemben.
A Volksoper Wien tagjai a bécsi Westbahnhofon (=nyugati pályaudvar) tartottak egy ötletes flashmobot. A művet kicsit átformálták (a sorrenden változtattak, illetve az O Fortuna c. tétel egy része is hiányzik), de szerintem a nézők/hallgatóság többsége ezt észre sem vette, az élményen pedig nem csökkent.
Carl Orff érdeklődése a középkor iránt igen jellemző volt. A Carmina Burana alapjául szolgáló 13. századi latin–német–francia nyelvű gyűjteményt a bajorországi Benediktbeuren kolostorában találták meg 1803-ban. A zeneszerző 935–36-ban ennek a versgyűjteménynek a szemelvényeire komponálta kantátáját, amit 1937. június 8-án Frankfurtban.
A művet az O Fortuna c. grandiózus kórus tétel keretezi, azaz ezzel nyitja és zárja. Ebben a kantáta esendő hőse pogány módon nem Istenhez, hanem a forgandó Szerencséhez fohászkodik.
A kereten belül a szerző a 28 tételt 4 nagyobb blokkba rendezte:
I. Tavasszal (I primo vere),
II. A zöldben (Uf dem anger),
III. A borospincében (In taberna),
IV. Szerelmi udvarlás (Cour d’amours)
Bővebben: Wikipédia - Carmina Burana (zenemű)
Utolsó kommentek